Itt a kövii rész. Jóó hosszú lett!:$
-
Vele se lehet rosszabb aludni, mint Bálinttal mikor
fél-gondoltam. És elkezdtem kipakolni.
Miközben pakoltam ezen
gondolkodtam: Legalább Bendivel alszok aki szerintem helyesebb Ádámnál. Nem
vagyok az az elájulós típus mikor egy helyes pasi hozzámér, megölel stb. Most
sem igazán parázok, hogy Bendivel kell aludnom. Csak 3 éjszaka.
Gondolkodásomból kopogtatás
riasztott fel. Vivien ajtót nyit. Jenny tanárnő az. Azt kéri 4- kor legyünk a
hall-ban. Ohh… de nem jöhet hozzánk át senki. L. Leülök az ágy
szélére. Egyszer csak azt érzem. Hogy valaki elkezdi bökdösni az oldalamat.
Reflexből felkiáltok és visszabökök. Bendi az, hiszen a neon kék Vans pólója
sokat elárul. Amikor már a röhögéstől sírva kértem, hogy fejezze be abbahagyta.
Mivel éhesek voltunk kipakoltunk egy adag kaját és zabáltunk. Miután
megkajoltunk beszélgettünk és egyszer csak 4 óra lett. Lementünk a hall-ba.
Utánunk még jött egy pár évfolyamtárs és osztálytárs.
-
Most, hogy teljes a létszám…- kezedet e tesómék ofője-
elmondjuk a napirendet.
A 9.a az első két napot a
Waltdisney Studio-ban töltitek, míg a 9.b a Disneyland Parkban töltitek. Most viszont az osztályok váljanak ketté és
ismerkedünk.
- Üljetek le egy körben. – kérte
Jenny tanárnő. – Jenny White vagyok, 26 éves és Londonban születtem és szerteke
utazgatni … Jól van jobb oldalamról indulunk,
- Zsoldák Angelina vagyok, 14
éves és Budapesten születtem és szeretek olvasni.
- Fehér Bence vagyok, 15 éves és
Miskolcon születtem és szeretek kvízpartozni.
- Bummed Dániel vagyok, 14 éves
és Egerben születtem és én tökéletes vagyok.
- Harna Dávid vagyok, 14 éves és
Budapesten születtem és imádok BMX- ezni.
- Deklar Patrik vagyok, 14 éves
és Budapesten születtem és szeretem az elektronikus kütyüket.
- Dommar Patrícia vagyok, 14 éves
és Budapesten születtem és technika forever.
- Kisskonn Vivien vagyok, 14 éves
és Budapesten születtem és imádom a rappet.
- Anbrus Orsolya vagyok, 15 éves
és Budapesten születtem és imádok tanulni.
- Minkeny Lilien vagyok, 14 éves
és Balatonföldváron születtem és szeretek, teniszezni focizni és táncolni.
- Náth Fanni vagyok, 14 éves és
Kőröshegyen születtem (az a Balaton közelében van) és imádom a bizsukat.
- Ponnie Alíz vagyok, 14 éves és
Siófokon születtem és imádok fotózni, deszkázni és imádom a Vans és Adidas
cuccokat.
- Lell Ádám vagyok, 14 éves vagyok
és Siófokon születtem és imádok BMX- ezni és gyűjtöm a cipőket.
- Szenekeres Bendegúz vagyok, 14
éves és én is Siófokon születtem és imádok deszkázni és gitározni.
- Ontek Zoltán vagyok, 14 éves és
Budapesten születtem és imádok olvasni és segíteni.
Na, kb. így telt a bemutatkozás. A fiúk végigröhögték az
egészet. Főleg egyesek vezetéknevén. Jó, tényleg vicces volt, de ez akkor is
izé egy kicsit. De jót nevettünk.
Miután mindenki bemutatkozott, és
a röhögésünkkel kikészítettünk mindenkit, Jenny tanárnő ott hagyott minket. Nem
csodálom.
Persze itt a röhögés nem maradt abba. A fiúk már nem csak
kiröhögték, hanem kiparodizálták egyesek nevét. A lányok kissé zokon vették
(volt, amelyik fiú is égőőő!!). De nem mind. Ők, és a fiúk majdnem leestek a
székről. Hát mit ne mondjak. Nem csak a nevük, a kinézetük is parodizálva lett.
Sőt volt, amit én találtam ki. Hihihi.
Miután a B-sek is végeztek Bálint is csatlakozott hozzánk.
-
Halljátok, van az osztályomba Larissza, Brigitta,
Fruzsina és Krisztine. Nah velük nem akartok jóban lenni..- kezdte Bálint.
-
Mer’? – kérdezte Vivi
-
Díva és ribi és fújjjj- jellemezte.
-
Áááh, tudom a mis mis– ek akik állandóan nyavalyognak-
azonosítottam be magam.
-
Undorító népség- értett egyet Bendi.
-
Amúgy mit csináltok?
-
Hülyülünk – adta a választ Ádám a tesómnak.
-
Akkor nekem itt a helyem.
Ez eléggé fokozta a hangulatot. Ettől Fanninak
mindjárt jobban megtetszett a dolog, mivel kicsit besértődött. Vivi viszont
jobban, és nála még a bátyám sem oldotta a hangulatot.
- Ne már Vivii! Elrontod az
egészet! – „nyávogtak” a fiúk, mikor észrevették Vivi duzzogását.
- Szerintetek ilyen vicces
kiparodizálni engem??? – kiáltott. Kicsit van megsértődve.
- Figyelj, ezt nem azért
csináljuk, hogy kritizáljunk. Nem kell komolyan venni! – rázták a fejük Ádámék.
- De ez a nevem!
- Jó, de csak hülyülésből. Egy
kis túlzás, pár alaptalan poén és kész is vagy! Ne vedd már komolyan az
ilyeneket!
Még mindi be volt kicsit
sértődve, és bár kelletlenül, de bólintott. Kicsit visszafogottabban
folytattuk. És terelődtünk más témák felé. Aztán bÁlint elment mert ők a
Disneyland Parkba mennek.
Eközben indultuk a Walt Disney Parkba. Itt szabadon engedtek
miután megmutattunk a jegyet és kaptunk egy pecsétet a kezünkre ami UV fényben
lehet látni. Tök jóóó (:. Meg a táskánkat is átnézték. Fannival, Vivivel,
Bendivel, Ádival és Dáviddal. Nos Dávidot nem tomm, hogy került hozzánk. Nah
meg mindenki leemelt egy térképet az állványról (angol nyelvű), h tudjuk mi hol
van… Először az ,Art of Disney Animation,-ba mentünk be tök jó volt először
ilyet olvastam, hogy: Walther Elias Disneyként látta meg a napvilágot az Illinos
állambeli Chicago városában 1859-ben. Elias Disney, Kanadából áttelepült
farmer, Flora Call negyedik gyermeke. Szüleivel együtt 1906-ban egy Marceline
melletti farmra, Missouriba, majd 1910-ben Kansas Citybe költözött.
Tanulmányait a Kansas City Public School District-ban kezdte, és a Benton
Grammar School-ban folytatta. Élete során 48 Oscar-díjat kapott munkáiért.
1941-ben elhunyt. Szóval az ilyen alap dolgok. Utána átmentünk egy terembe ahol
be volt rendezve egy íróasztal és egy nagy elektronikus tábla volt. Sorban
székek voltak. Beültem Fanni és Bendi közé. Fel kellett vennünk egy
fejhallgatót és be kellet állítani a nyelvet (természetesen angolt
választottuk). Aztán megjelent egy bácsi az íróasztalnál berendezett részlegen,
a táblán pedig Mulán sárkánya. És úgy csinálták meg, hogy egymáshoz beszéltek
és közben pedig azt mutatták be, hogy régen és most hogyan csinálják a
filmeket. Annyit vihogtunk. (:
- Figyuzzatok! Mi lenne ha ma a csak azokat néznék meg ami
ehhez hasonlók. Fél öt van és 7 kor
találkozunk kinn. Pontosabban: CinéMagique, Stitch!Live, Playhouse Disney Live
on Stage!, Studio Tram Tour: Behind the Magic és a The Twilight Zone Tower of
Terror amin szerintem nagyon sokat fogunk sikítani. – vázoltam fel a programot
ahogy én gondoltam.
- Okéé- modtál egyszerre. Úgyhogy elindultunk. A végre
hagytuk a The Twilight Zone Tower of Terror-t. Áááá annyit sikítoztunk. A fiúk
egy ideig bírták de aztán belőlük is kijött. Mikor kijöttük röhögtünk mint
állat. Mivel jól számítottam és 7 órához nagyon-nagyon közel voltunk ezért
elindultunk a találkozó helyre. Mindenki itt volt, így visszaindultunk a
kastélyba (a hotelt útközben elneveztük kastélynak), vacsorázni,
Mikor odaértünk úúú. Nagyon hangulatos volt. És állati
Disney-s. Mondjuk ez alap, mivel Disneylandben vagyunk. Na mindegy. A kaja
nagyon finom volt. Önkiszolgáló étterem volt Jupiii. Amúgy mindenki pukkadt.
- Óh, már ennyi az idő? – kiáltott fel a B-sek tanára.
Mindjárt 9. És?
Felkísértek minket a szobánkba. Összepakoltuk a cuccaink és
elmentünk a fürdeni.
A fürdőszoba csodálatos volt! Olyan volt, mint a Disney
hercegnők palotáiban. Vagy ha nem is, akkor a Disney filmek Barbie változatában
(régen sok olyat néztem - még oviban). Legszívesebben beugrottam volna a kádba,
és óriási habfürdőt rendeztem volna. Meg teletömtem volna a vizet lila és
rózsaszín fürdősóval. Pont illett volna a hangulathoz, de nem tettem, mert
kevés volt már az idő „lámpaoltásig”, majd egyszer azért megcsinálom (:. Szóval
csak gyorsan letusoltam (ennyire futotta az időm). Felvettem a pizsim, ami
amúgy nem pizsi, csak erre a célra lett kijelölve. Egy bőbb Vans póló meg egy
pamut anyagú, cicanaci fazonú melegítő. Szerencsére az alakommal megtehetem,
hogy ilyet vegyek fel (szörnyen vékony vagyok pedig annyit eszek, de nem hízok
pedig kellene). Fazonra. Mert a cicanaci nem az én stílusom. Inkább a Vans
póló.(:
Nem sokkal miután visszaértem a szobába (és közben
elpakoltam, a fiúkkal ellentétben) benyitott Jenny tanárnő, mindent
ellenőrzött, és kiosztott pár „parancsot”. Nagyrészt, hogy ne csináljunk semmi
baromságot. Ezután lekapcsolta a villanyt, és elment. Csend. Hallottuk a cipője
kopogását. Egyre halkult. Aztán már nem is hallottuk. 1 perc múlva kotorászni
kezdtünk. Előkerültek a telefonok, és zseblámpák. Úgy világítottunk. Nemsokára
újra hangzavar lett a szobában. Utána a zseblámpákat és a telefonokat mégis
elraktuk. Csak egy zseblámpa maradt, hogy megvilágítsa a „mesélő” arcát. Amúgy
a szobában teljes sötétség volt. Kb. mint a fiúk fejében. Rémtörténeteket
meséltünk egymásnak. Először Fanni, utána Vivi, és később már én is félni
kezdtem. Azért egy sötét szobában vagyunk idegenben, és rémtörténeteket
mesélünk egymásnak. Nem meglepő. Végigsikítottuk az egészet, de néhány résznél
azért a fiúk is meglepődtek. Lefogadom, hogy bennük is volt félelem. Csak nem
mutatták ki (annyira).
Mikor már senkinek nem volt rémtörténet a tarsolyában újra
előkerültek a zseblámpák, meg Ádám flakonja. Hát persze, hogy az üvegezés
következett. Nem részletezem. Azért a perverzió itt is megvolt. Szerencsére
csak szóban. Nem vetkőztünk, mivel nem igazán volt mit levenni. Meg alatta meg
nem igazán volt semmi. Szóval, ha nagy vonakodás után, és elé kelletlenül, de
megcsináltuk a feladatokat. Azért jókat nevettünk.
Mikor már majdnem leragadt a szemünk leoltottuk a lámpákat,
és kikapcsoltuk a telefonokat (addig se merüljenek). Befeküdtünk az ágyba.
Majdnem elaludtunk, de hát nem megy az ilyen könnyen. Ádám elkezdett röfögni.
Tuti, hogy nem horkolt, mivel ő is röhögött, mint állat. Ezzel kicsit kiment az
álom a szemünkből. Megint horkantott egyet, amire Bendi mellettem horkantással
válaszolt. Fanni elkezdett fújjogni én meg megrúgtam a lábát azzal a szándékkal
befejezi, de nem, hanem folyatta miközben folyatta a komunikálást Ádámmal.
Disznók. Hatalmasat röhögtünk ezen. De aztán már tényleg bealudtunk. Olyan 3
fele. A szokásos tábori bealvás. De én aludtam be legkésőbb, mert miután
megbizonyosodtam róla, hogy mindenki alszik elővettem a naplóm és megírtam.
Frissen jó megírni nemde? Na szóval Jójéjtt ((:!!!