7. rész

Szeptember 2. (Kedd)

Ma megyünk haza. ):

Arra ébredtem, hogy valaki megpuszil. Pont úgy, mint én tegnap este Bendit. Kinyitom a szeme és ajjajjajjajjajj! Bendi volt.

- Szia!- köszönt.

- Jó reggelt!- köszönök én is. Körbenézek, de senki nincs ébren. Ránézek a telefonomra. 5:08.

- Ilyen korán ébren vagy?- kérdezem.

- Ja

- Mindig ilyen koránként kelsz fel?

- Nem csak keddenként, futni szoktam menni. Most is szeretnék menni.

- És engem miért keltettél fel?- értetlenkedtem. Ez így nem logikus.

- Gondoltam nem jönnél el velem- e?- mindjárt logikus.

- Most?

- Ja.

- Hát jó. – felálltam és keretem egy cicanacit és egy pólót. – Pulcsi kell?

- Igen szerintem hideg van. – hideg? Hát nekem mindegy. Előkerestem egy cipzáras felsőt (nem tudom, hogy egyáltalán nekem honnan van, hiszen utálom a cipzáras felsőket). Miden cuccommal bementem a fürdőszobába és átöltöztem. Semmi smink, mert úgyis le kell zuhanyozni. Mikor kimenetem már Bendi is késszen volt. Még a futós cuccban is jól nézett ki. Kimentünk az ajtón és elmentünk a folyosó végére és behallgatóztunk a tanárhoz. Aludt. A tanár is fél 9 kor kel fel.

Lifttel lementünk és egyenesen ki a tényleg hideg levegőbe.

- Na és itt merre?- kérdezem és állok tanácstalanul.

- Gyere. - fogta meg a kezem és elindultunk, mikor kocogni kezdtünk elengedet. Egymás mellet futottunk egy bő fél órát majd visszafelé sétáltunk. Egyikünknek sem jelentett valami nagy problémát.

- Figyu…- kezdte.

- Hmm?

- Kérdezhetek valamit?- erre olyan képet vágtam, hogy ,,ezt most nem gondolod komolyan”.

- Miért kaptam puszit az este?- ajjaj. Tehát ébre volt. Basszus ezt akartam elkerülni. És magam sem tudom a választ :O.

- Megnézzelek ébren vagy-e. Mert ha alszol, akkor erre nem biztos, hogy felkelsz. - rukkoltam elő valamivel.

- Ááháá. – látszott rajta, hogy nem hiszi el. Mindegy. Azaz nem, de nem tudok mást csinálni.

- És miért kaptam puszit reggel?- ha, most én jövök!

- Felkeltselek, hogy gyere velem futni. - aha, persze.

- Akkor miért nem ráztál meg például? – na, most kifogtam rajta!

- Hát…Ööö.. mert… te is megpusziltál így én is. – nem jött össze szegénykémnek Beledadogott.

- Jól van akkor. - gondoltam ezzel a rövid mondatommal lezárjuk. Gondoltam…..

- De biztos volt valami hátsó szándéka a puszidnak Li!

- Mert neked nem Bendi?

- Lehet, hogy volt.

- És ha nekem is?

- Miért is jó az? – azt hiszem elvesztettem a fonalat.

- Most komolyan puszikon vitatkozunk? – okos kérdés.

- Ja?! – mindketten elröhögtük magunkat.

Beértünk a kastély elé.

- Köszi, a futást. – öleltem meg váratlanul. Picit meglepődött majd szorosan átölelt.

- Nincs mit. Veled bármikor!- suttogta a fülembe. Majd elengedtük egymást.

Ó-jajj mi ez az érzés? Csak nem? De ez nem lehet! Vagy de?